délelőtt teregettem. sárgákat, mint október eleje, mint az aranykor. néha egy madár repült el. a szomszédban sláger rádió szólt. a ruhák könnyedén elfértek
a szárítódróton. játszott velük a szél, néztem.
mindegy mi a figyelem tárgya. háztartási jóga.
délután öt felé kimentem a konyhába. már egész jól ismerem a nap útját a ház körül. tudom, vagy inkább érzem, melyik evszakban mikor tapogatja végig a teásdobozokat a fény és változtatja aranyfonállá a vékony kis pókhálókat. ma éppen akkor mentem ki, amikor a nap éppen a pókhálokat aranyozta, s ugyanekkor megszentelte a teregetésemet is.
Utolsó kommentek