Baglyas Erika - SZÁZ LEPEDŐ installáció és performansz,
Csepeli Fémmű, 2004. november 18.
A nevem Bajnok Margit, oroszlán jegyben születtem. Ötvenkét éves vagyok.
Van egy betegségem, emiatt nem lehet munkahelyem. Úgy mondják csökkent munkaképességű vagyok, az orvosom javaslata alapján megpróbálok ezzel együtt élni. Több mint 20 éve minden nap fizikai fájdalommal élek. Kívülről úgy nézek ki, mintha egészséges lennék. Szültem két gyereket, betegségem kezdetén miattuk tudtam életben maradni. Az összes időmet a háztartási munka tölti ki. Tíz éve saját elhatározásból, választási lehetőség nélkül beteg családtagjaimat ápolom.
Éveken át ápoltam Anyósomat, gyógyíthatatlan betegségben halt meg. Éveken át ápoltam Anyukámat, betegsége ideje alatt nem tudott magáról, mint egy gyereket, úgy kellett ellátni. Több éve ápolom Apukámat, 89 éves, állandó felügyeletre, egész napos ellátásra szorul, de nincs szívem idegenekre bízni. Nem tudom szavakba foglalni, mit csinálok, mit élek meg nap, mint nap. Ezt csak az értheti, aki maga is hasonló sorsra jutott. Tíz éve minden nap mások testével foglalkozom. Kiszolgáltatottnak érzem magam. Nő vagyok, de a testem csak a fizikai fájdalmaimban létezik. A tükör előtt állva alig ismerem meg a testem. Időnként másnak képzelem magam. Felőröl a fizikai és a lelki fájdalom, már nehezen tudom tovább feldolgozni ezeket. Minden nap a halállal kell szembenéznem. Azt mondják a szó fejsze, amivel aprítani lehet a fájdalmat, de én nem tudok beszélni a fájdalmaimról. 10 éve minden nap emberi ürülékkel, vizelettel áztatott, véres, gennyes lepedőket, ágyneműket, ruhákat mosok ki. Mindig volt célja, de sosem volt eredménye a munkámnak. A munkámért cserébe sosem kaptam semmit. Most egy művészeti akciót fogok csinálni, ahol a művész személye nem fontos. Száz makulátlan tiszta lepedővásznat fehérítek és mosok ki. Olyan lesz, mint egy feloldozás. A lepedőket egy használaton kívül lévő csepeli üzemcsarnokban teregetem ki.
Bajnok Margit
leszázalékolt rokkantnyugdíjas
Az egyéni, a női, a családi és a társadalmi identitás kérdése egyszerre vetődik fel Baglyas Erika Száz lepedő c. munkájában, amelyben idős szüleit, magatehetetlen, gyógyíthatatlanul beteg családtagjait hosszú évek óta ápoló Édesanyja személyes sorsának felidézésével, közvetítésével egyúttal társadalmi jelenségre is utal.
A szociális háló hiányosságaiból eredő kiszolgáltatottság különböző fajtái és fokozatai jelennek meg Édesanyja történetében: egyrészt az ellátásra szoruló idős embereket, másrészt az ő saját személyét érintők. Kiszolgáltatott a saját testével szemben, amely szinte elárulja azáltal, hogy betegséggel sújtja, s amellyel így nehezen tud azonusulni. Kiszolgáltatottá válik a családjával szemben is, hisz saját létét háttérbe szorítja, magát az ő állapotukból származó nehézségek megoldásának alárendeli. Nem független anyagi értelemben sem, mert részben saját egészségi állapota miatt, részben – testi fájdalmai ellenére vállalt - rendkívüli fizikai és lelki megterheléssel járó helyzete miatt nem vállalhat munkát. Egyfajta sprirituális megtisztulásra és megújulásra irányuló, rituális tevékenységnek tekinthetjünk, hogy a máskor napi rutin-munkának számító mosást és fehérítést most tökéletesen tiszta lepedőkkel végzi el, s az eközben készült video-film bemutatásának módja is jelképes értelmű, hisz olyan helyszínen - egy rég nem használt csepeli gyár üzem-csarnokában, az általa kimosott s itt kiteregetett lepedőkre vetítve - láthatjuk, ahol korábban az ő korosztályához tartozók dolgoztak.
A saját családunk kapcsán is szinte mindannyiunk számára ismerős történet és helyzet több generációt érint, ám a közbeszéd szintjén a jelenség mindennek ellenére nem létezik. Baglyas Erika Édesanyja személyes történetének felidézésével és összefoglalásával kiemeli és láttatja ezt a jelenséget. Egy anya-lánya viszonyon keresztül megvalósuló, megható gesztus és akció nyomán a probléma most úgy nyer nyilvánosságot, hogy az egyéni történet kollektív történet jelölője lesz.
Pilinger Erzsébet
művészettörténész
Utolsó kommentek